Apró örömök az életben avagy gondtalan gyermek kacaj

A héten eléggé maga alá temetett a munka-magánélet kombináció. A munkahelyemen bár nem volt olyan sok dolgom, mint szokott, de ellensúlyozta az otthoni tennivalók listája. Mivel édesanyám dolgozik, ezért nagyja részt én szoktam segíteni a három testvérem körül és a lakás körül is. A legtöbb anyuka ilyenkor csak legyint, hogy ugyan hiszen ők is ezt csinálják csak 0-24-es műszakban, de a legtöbbjük megemelik a kalapjukat, amikor meghallják, hogy a 16 és 13 éves mellett ott a 3 éves művésznő is. Egyszerűen imádom, de néha mindannyian az idegeimre tudnak menni szülőstől testvérestől mindenestől. Viszont van egy dolog, amire most jöttem rá, hogy minden elvonulásnál, drognál, alkoholnál, masszázsnál, stb-nél jobb. Ez pedig a picik nevetése. Épp a minap tűnt fel ez a jelenség, amikor is a 3 éves csimotát elvittem magammal a patikába(ez olyan 10 perces sétát jelent csak oda). A legtöbb ember körülöttünk lehajtott morcos durci fejjel járt-kelt az utcákon, ennek ellenére manókának be nem állt a szája és mosolyogva beszélt nekem arról, hogy miket akar megnézni, amikor elmegyünk a Tropicáriumba. Már ez egy kicsit elfeledtette a nap folyamán történt bosszúságokat. Néztem ahogy rohangál, beszél, mosolyog miközben engem hívott, hogy siessek már mert lehagy. És most figyelj, mire észbe kaptam már én is mosolyogva futottam a járókelők között. Fogócskáztam vele, megálltunk minden egyes kirakatnál, hogy aztán majmokat megszégyenítő bámészkodó és meglepett arccal sorra vegyük mit kér a mikulástól. Ám még nem ez volt a legjobb pillanat. A patikából jöttünk kifele ugyanezt a viselkedés módot folytatva, amikor egy szomorú férfi jött felénk. Látszott a meggyötörtség az arcán és erre a pici is felfigyelt. Nem csinált semmi nagy dolgot, csak közelebb húzott a férfi felé majd egy nagy széles szájú mosolyt eresztett felé és csak ennyit mondott: ne legyél szomorú. A férfi látta ezt és megjelent az arcán a mosoly. Jó volt látni, hogy egy ilyen kis lény mekkora örömöt tud okozni másoknak. Állítom a gyerekek mosolya és boldogsága, ritka gyorsasággal tud átterjedni, mint egy jóindulatú vírus. Ilyenkor azt kívánom, hogy bárcsak örökre kicsi maradna, mert akkor sose lennék szomorú. Plusz megjegyzés: na ezekért élünk mi nagy testvérek. 🙂